Reszketve, remegve, adrenalinnal telített vérző orrlyukkal tántorogtam az olasz hegyek lábánál, egy pornószínésznővel a lábam között.

 fotók: Alberto Narduzzi, Raffaele Paolucci

Ha én lennék Quentin Tarantino, a következő szöveget, bizony fejezetekre szedném, több szálon indítanám, majd jól összekuszálnám és a végén berobbantanám. Mivel nem vagyok egy Tarantino ez valószínűleg nem fog menni, de mindenesetre megpróbálkozom vele. A végeredmény egyelőre képlékeny.

Chapter 1

1987-ben kerültem közelebb a gyorsasági világbajnoksághoz, egy, azóta lexikonná vált könyv segítségével. Mivel akkoriban még gondjaim akadtak az olvasással, csak a képek nézegetésével töltöttem az időt. Ugyanebben a könyvben találkoztam először a dirt track elnevezésű versenyformával is.
Graziano Rossi ekkor már ötödik éve nem volt aktív motorkerékpár versenyző, melyet főként a ’82-es imolai 200 mérföldesen elszenvedett bukásának köszönhetett. Az életét meg Dr. Costának, de ez már nem ide tartozik. Graziano egyébként anno a tengerparton szokott edzeni, mindenféle endúróval, amelyekre slick gumi volt felszerelve, legalábbis hátra.
 

A dirt track, Kenny Roberts révén vívta ki magának az elismerést a Grand Prix élvonalában. Robertsnek köszönhetően ismerkedtek meg az európai keménylegények az erőcsúsztatás fogalmával és azzal, hogy milyen vesztesnek lenni, egy „bevándorló” jenkinek köszönhetően. Graziano akkortájt még a mezőnyben gépészkedett, így testközelből vehette szemügyre a Roberts féle stílust, amelyet aztán az idő múlásával kellőképpen elsajátított.

"Miért lettem én dirt track buzi?"

Chapter 2

No de ki Graziano Rossi? Miért is kellene őt ismerni?

1996-ban megjelent egy őrült, vagabund titán, addig nem tapasztalt testmagassággal, s akkoriban talán túlzott pimaszsággal a 125-ösök mezőnyében. A kategória nagy öregjei persze azonnal ki akarták csontozni a felül hosszú, oldalt felnyírt hajú, komolytalan Valentinót. A vége az lett a játszmának, hogy a vicces sárgával induló „hülyegyerek” csontozta ki őket, s a következő évben világbajnok lett. Ekkor belső körökben már köztudott volt, hogy a szerencsétlenül kettészakadt karriert maga mögött hagyó, oroszlánsörényű, vicces Graziano, még viccesebb fiáról van szó. S elindult egy lavina, mely máig is tart.

Mi az a dirt track, vagy short track, avagy miért lettem én dirt track buzi?

A dirt track egy döngöltagyag oválpályán rendezett motorverseny, mely főként az Egyesült Államokban vált népszerűvé, mivel az újvilág agyszüleménye. Első fék nincs, a pillanatnyi topspeed, nemegyszer meghaladja a 200 km/h-t. A sportág legikonikusabb motorkerékpárjának a Harley XR 750, speciálisan, erre a célra átépített változata számít.

A dolgokat úgy kell elképzelni, hogy felgyorsulsz az egyenesben 200-ra, s beteszed gépet a balkanyarba, miközben minden erőddel azon vagy, hogy ne nyársaljon fel a palánk, így a hátsó kerék túlpörgetésével, erőcsúsztatással fordítod a motort, szinte mint a salakmotorban. Azért egy picit mégis más, na jó nem egy picit… A short track mindössze annyiban különbözik, hogy egy max. 680m-es pályán rendezik a viadalt, így lényegesebben nagyobb a tömörülés, mint egy igazi döngetős dirt track versenyen.

A legfontosabbat, pedig a végére hagytam. Azért lettem, dirt track buzi, mert gyermekkoromban hallottam egy mondát, melytől máig nem tudtam szabadulni. A „feljegyzések” szerint a dirt track aranykorának számító „Kenny Roberts-i érában” az igazán keménytökű őrültek mindegyikének a szájában volt egy zacskó ripityára tört üveg. A verseny végének közeledtével aztán szépen lassan elkezdték összerágni a zacsit, melynek következményeképpen megőrültek, s vérző, cafatos szájüreggel, elmebeteg tempót diktálva próbálták megszerezni a győzelmet. A lényeg természetesen az volt, hogy önkívületi állapotban nem maradt erejük félni.

"Minnie egérrel a lábán..."

Chapter 3

Ki az a Paolo Chiaia?

Paolo, néhai üzletember, ma befektető, egy olasz legény, akinek Minnie egér és Plútó kutya tetoválásai vannak, de amire e téren a legbüszkébb, az a japánban készíttetett eredeti jakuza tetoválása. Elmondása szerint egyik Japán útján készült, előre megbeszélt időpontban, s egy főállásban jakuzákat tetováló mesternek köszönhető. Mindenképp érdemes megtekinteni. Paolo emellett egy sárga keretes szemüveget hord, bőven 50 felett. Az összkép nagyon vagány.

Honnan tudom, hogy kicsoda a Graziano?

Valentino Rossi pályafutását 1996 óta követem figyelemmel. Egy véletlen folytán 1998-ban kezembe akadt egy 1983-as Autó Motor magazin, melynek utolsó lapján Grazianóval néztem farkasszemet. Akkoriban az internet még gyerekcipőben járt házunk tájékán, de hamar kiderítettem, hogy bizony Valentino apjáról van szó. Mindenesetre nagyon megtetszett a frizurája ezért rövid időn belül szinte mindent kiderítettem róla.

Körülbelül három éve foglalkozom ismét dirt track-el. Mármint nagy mennyiségben. Eddig is jelen volt, de Gary blogjának köszönhetően buzulásom virágzását élem e téren. Amúgy megemlítettem Garynek az üvegszilánkos sztorit, s jó nagyot röhögtünk rajta. A nevetgélés végeztével Gary felém fordult és megkérdezte – Szerinted igaz lehet? Gary egyébként Európa egyik neves motoros újságírójának számít, majd szabadúszóvá lett, magazint alapított, kurva sok pénzt belenyomott és teljes mesevilágban éldegél. Szerintem így a szép.

Ki Marco Belli?

Marco Belli, 2008 Európa és Angol bajnoka, short track kategóriában. Egy szentimentális, s egyben sziklakemény motorversenyző, aki furcsamód nem profi, mivel Európában nem lehet megélni a short track-ből még akkor sem, ha te vagy a király. Így Marco főállásban dudákat gyárt testvérbátyjával. A humora páratlan, szíve pedig akkora, hogy….Marco Belli nemcsak kiváló versenyző, hanem kiváló ember is. Harmadik foglalkozását tekintve kétgyermekes családapa.

Megérdemelné, hogy az USA-ban óriási karriert fusson be, de úgy vélem, hogy jelenleg jól érzi magát a bőrében.

Chapter 4

Paolo néhány éve látott először dirt track versenyt, de azt mindjárt élőben. Ezt, azóta sem tudta feldolgozni, így jó ideig azon munkálkodott, hogy megépítse Európa első short track gépét, amely nemcsak a pályán, hanem az utcán is megállná a helyét. Chiaia nagyon sok mindent eladott és pénzét motorokba fektette. No meg vörösborba.

Egyébként, ha valaki Confederate-ot szeretne vásárolni, őt keresse, mert signor Chiaia az egyetlen importőr Európában. Tudom, hogy Budapesten van egy Wraith, viszont Paolo úriember mivoltának köszönhetően a tulajdonos kilétéről fogalmam sincs.

Mellékesen Paolo is igen érzékeny, melyet mi sem bizonyít jobban, mint a Disney figurás rövidnadrágja. Az esti borozgatás alkalmával, kifejtette, hogy a pénz mit sem ér szenvedély nélkül. Mikor erre rájött, motorokat vett. Úgy gondolja, a tökéletes társadalomból való kiszakadást jelentené, ha vásárolhatná egy airstreamet, melyben aztán Gipsy életmódot folytatva elmélkedne a világ dolgain, s minden alkalommal más-más mezőn köszöntené a pirkadat.

Chapter 5

 Graziano fiúgyermeke, bizonyos Valentino híressé vált. A gyorsasági motorversenyek legnagyobb csillaga, de apja még játszadozik vele a Cava-n. Mindenféle motorokkal csúsztatnak, igazi dirt track masina azonban nem áll rendelkezésükre. Graziano máig nem feledte a vörös Robertset, így motorokkal kapcsolatos mindennemű fejlesztésre igen nyitott.

Marco a bajnok 2008 végén, a short track legjobbika a nagy vízen innét. Emellett olasz. Ki ha nem ő?

Paolo ötlete végre kezd megvalósulni. Találkozik Grazianóval egy motorkiállításon még 2008 végén. Ötletelnek, majd végül kész gondolati tervekkel megkeresik Marco Bellit. Marco szintén befogadóképes. Mindhárman boldogok, s megszületik közös szerelmük első gyermeke, kit Ouroboros Zaetának neveznek el.

"Rossi és a Memphis Mafia"

Chapter 6

Mi az Ouroboros Zaeta?

Ők négyen, az építő Massimóval kiegészülve, úgy gondolják, hogy a Zaeta, Európa első olyan short track gépe, mely egyszerre utcán és versenypályán is megállja a helyét. Az ötlet nagyszerű, hiszen forradalmian új, eddig ilyen motort még nem gyártott senki. A prototípussal Graziano repeszt a forró Itáliában még július végén, egy építési területen. Az ott készült, fotók pillanatok alatt bejárják a világsajtót, és mindenki letapad azon, miért Ouroboros lett a neve. A válasz egyszerű, a görög mitológiából származó név, egy sárkányt szimbolizál mely a farkát harapva egy kört képez, s ez által a short track futamok körversenyeire asszociál.

De hogy kerülök én oda?

Titkos szervezkedésem végeredményeként Graziano Rossival is készítek interjút a 2009-es Cseh Nagydíjon. Miután fél órát faggattam idősebb Rossit a Zaetáról, rám nézett és ennyit mondott – „ Írd le a telefonszámod és meghívlak a prezentációra” – majd átléptünk a dirt track béli világon, s egy sokkal bensőségesebb hangulatban folytattuk a diskurzust. Soha nem felejtem el. Graziano bölcsessége már-már buddhizmusi magasságokban mérhető. Egyszerű, s mégis rendkívül intellektuális.

Így vált számomra is különleges nappá 2009.09.25.

Érkezésem csütörtök estére volt tehető, s elsőként landoltam a falu széli futballpályán. Emiatt megtekintettem életem első fociedzését, a sportág Mekkájában, Itáliában. Angelóék rúgták a bőrt, s bizony az olasz megye 3 igen keménynek tűnt kívülről is. A srácok közül 10 percenként kivált valaki egy rövid hányás céljából, majd folytatták a tréninget, miután kimosták a kimosnivalót a kis kerti csapnál.

Nem sokkal ezután beérkezett Marco Belli fratellójával a jobb szélen. Ezt követte egy kiadós kaja, valamilyen apró trattoriában, melyben ugyancsak focira drukkoltak a helyiek. Marcóék utálják a focit. Érdekes ilyesmit hallani egy olasz szájából.

Végül Paolo is befutott óriási USA származású egyterűjével. Beszélgettünk Confederate-ről, meg persze Valentino Rossiról. A bajnok édesapja, ugyanis csak a reggeli órákban érkezett, titokzatos indokokra hivatkozván. Természetesen Valentino nem kikerülhető személy Olaszországban sem.

Érdekes volt megtapasztalni, hogy még azon személyek számára is mennyire elérhetetlen, akik az apjával igen jó barátságba kerültek az utóbbi időben. Valentino így, s Valentino úgy, Valentino a megközelíthetetlen. Szinte mint Elvis Presley és a Memphis Mafia. Sejtettem, hogy körülbelül ez a felállás, de titokban mégis úgy gondoltam, hogy azért nem ennyire súlyos a helyzet. De!

Persze itt most nem arról van szó, hogy a signor nem állna le parolázni néhány percre egy embertársával, hanem a mítoszról, amely körülveszi. Valentino az elérhetetlen. Végül Graziano távollétére is fény derült. Ifjabb Rossi, pont csütörtökön érkezett meg Ibizáról, s édesapja természetesen találkozni kívánt vele, így felvállalta inkább a tőle mem megszokott hajnali ébresztőt.

Egy igen érdekes történet fűződik még Valentinóhoz. Paolo szerette volna, ha kipróbálhatja a motort nagy nyilvánosság előtt is, a Cava-n. E célból kereste meg Davide Briviót, a Doktor csapatfőnökét, aki azonban elutasította a kérést, sérülésveszélyre hivatkozva. Azonban a hivatalos nemzetközi prezentációt megelőzte az Olaszországi bemutató, amelyet ugyancsak a Rossi família kedvelt edzéshelyszínén, a homokbányában tartottak.

Természetesen az összes nagy médium képviseltette magát. Tudták, hogy Valentino nem ülhet motorra, de elmentek. Graziano rövid bemutatóját követően aztán feltűnt egy titokzatos figura a motoron, akit addig nem láthattak a zsurnaliszták. A találgatás azonnal elkezdődött. Valentino mégis itt, „aztabetyármindenségit”….

Az árnyékrájder ahogy érkezett, úgy tűnt el, s többé nem látták. A leleményes operatőrök végigjárták a komplett építési területet, de sehol senki.

Nem bírták, így megkérdezték Grazianót – „Mondd, a fiad volt az a titokzatos ember a motoron? – Még ha Valentinót is láttátok néhány perccel ezelőtt, sosem fogjátok megtudni!” – majd kaján vigyorral távozott. Persze megvolt az esti híradó sportanyaga, s úgy találgattak, hogy a bajnok eközben Ibizán múlatta az időt. Persze lehet, hogy nem…….bruhaha

"Adrenalinnal telített vérző orrlyukkal, egy pornószínésznővel a lábam között"

Chapter 7

A mese-estét követően álomba szenderültünk, ki-ki a maga gépjárművében. Egy darabig képtelen voltam az elalvásra, s szinte szórtam a ’MIATYÁNK”-okat, hogy a met.hu által péntekre előjelzett zuhé maradjon az Alpokban, s ne érje el Giavera del Montellót.

Forró reggel köszöntött reánk, majd egy ízletes reggeli. Ezután elkapott az akut fosás. A dolgot ott vétettem el mocskosul, hogy megnéztem Graziano és Marco bemelegítő köreit. Szándékosan kivártam, s mire kifostam a briósokat belefértem a kacsaruhámba.

Marco figyelmeztetett, hogy az első fék használatát töröljem emlékezetemből és hagyjam hármasban a kis sárkányt. Végül hozzátette, az olasz kórházak ellátása nem túl korrekt. Kösz bazmeg, kösz. Tíz kör elteltével lefejtettek Ouroborosról egy villáskulccsal, de talpon maradtam. Kezem-lábam remegett, örültem, hogy élek.

Laza ebéd, szieszta, majd a következett a délutáni felvonás, újabb tíz kör.

Próbáltam a motorra figyelni, már amennyire tudtam. 101 kg, egy kb. 70 lóerővel megáldott 450-es Yamaha blokk, melyet Rinaldi készített. J&M speciális dirt track váz az USA-ból, ezt Marco bizniszelte. Tizenkilences Sun Rims kerekek, Maxxis DTR-1 ugyancsak, speckó abroncsokkal felszerelve. Penske rúgóstag hátul, míg elöl Showa villa. A fékek természetesen a Brembo manufaktúra emblémáival vannak ellátva.

A második menet végül orgiává változott. Ismét utolsóként szálltam nyeregbe, mikor Marco megjelent short track Kawájával. Intett, hogy gyerünk. Én intettem, hogy mész a picsába. Lassan kigurult a pályáról leszegett fejjel. A második kör fenti kanyarjában aztán üvöltés hallatszott a külső ívről.

Emlékeimbe hasított, mit mondtak Cole Trickle-nek Daytonában. „Kend fel a falra.” Oldalra nézvén megpillantottam őrült Marcót. Éppen úgy előzött, hogy a Kawa első kerekeivel néztem farkasszemet. Ő röhögött én röhögtem. 8 kört mentünk együtt, ő laza tempóban, én csigatempóban, de önkívületi állapotban.

Rendes volt, megvárt.

Soha nem értettem, amikor egy versenyző azt mondja, inkább egy menet a pályán, mintsem egy kiadós dugás, .… S hogy fokozzam, a Zaeta egy igazi pornószínésznő. Egy rohadt kis tűzokádó, akinek egyébként akkora szíve van, mint Süsünek és éppoly kezelhető, ha odafigyelsz rá.

A menet végén annyi erőm maradt, hogy átöleljem Marcót. Extázisban, reszketve, remegve, adrenalinnal telített vérző orrlyukkal tántorogtam az Olaszországot, Ausztriától elválasztó hegyek lábánál, késő délután, magányosan a salakmotor pályán. Felejthetetlen pillanatok, csakúgy mint a szüzesség elvesztése.
Végül megkérdeztem Chiaiát, miért lett Zaeta a második neve. „Tudod, a Zaeta egy Veneto tartománybéli híres keksz. Talán ettől még olaszosabb a mi kicsikénk.”

Vége

 - Tekintse meg újdonsült flickr galériánkat -