A Sebesség Hercege, ma lakóautóval járja a Európát.

[Az interjú egy könyvbemutató után készült.]

Phil, mit gondolsz a mai estéről? Hogy tetszett?

Egyszerűen hihetetlen. Mindig ledöbbenek, amikor látom, hogy itt Magyarországon mekkora az érdeklődés a MotoGP iránt, és mennyi rajongó van. Ma este is beszélgettünk, több mint két órát. Teljesen elrepült az idő, szinte észre sem vettem. Hallhatunk jobbnál jobb sztorikat, remélem, hogy az én történeteim is tetszettek mindenkinek. Imádok Magyarországon lenni. Számomra óriási megtiszteltetés, hogy találkozhattam veled. A gyorsasági világbajnokság egyik élő legendájaként tartanak számon. Mesélnél nekünk erről a csodálatos karrierről.

Mit tartasz a legfontosabbnak?

Nos, a legfontosabb véleményem szerint az, hogy Istennek köszönhetően még életben vagyok!(nevet) Ezt leszámítva nehéz lenne kiemelni valamit. Jól jött ki a lépés, és óriási sikereket értem el.

A hétköznapokban mit csinálsz otthon? Nyugdíjasként ülsz a szobában és nézed a tévét?

Erről szó sincs. A mai napig aktívan motorozom. Nagyon elfoglalt vagyok. Rendezem az üzleti ügyeimet és a következő szezonomat. Most például, már szervezem a következő évet. Próbálok szponzorokat gyűjteni, akik minél több pénzzel tudnának támogatni a veterán bajnokságban. Jövőre is próbálok szerezni magamnak egy 500-as MV Agustát és ismét harcba szállok Agostini ellen. Az idén nyertem például Ausztráliában, Új-Zélandon, Angliában és az Egyesült Államokban, Daytonában. Remélem, jövőre megnyerem a Magyar Classic Race-t is. Bízom benne, hogy az új MotoGP pályán a Balatonringen, rendeznek majd hasonló versenyeket a GP-n kívül.

Remélem így lesz.

Visszatérve az MV-hez, úgy tűnik, hogy a gyár elkészíti jövőre a legendás 500-as 3 hengeres MV tökéletes mását, kimondottan a Classic versenyekre. Az egyiket Agostini kapja, a másikra viszont jó eséllyel pályázom én is, mivel nyertem nekik két világbajnoki címet.

A régi versenyzők közül van olyan, akivel ma jó a kapcsolatod és esetleg még a barátodnak is neveznéd? Gondolok itt Agostini-re, vagy Jim Redman-re stb…

Hát nem igazán. Egyik régi versenyzőtársammal sem lettünk barátok, még amolyan haveri viszony sem alakult ki közöttünk. Jó a kapcsolatom velük, de semmi több. Agostini más tészta, ő amúgy sem annyira barátkozós, velem meg egyáltalán nem volt barátságos. Nem tudom miért alakult így. A barátaim inkább a magánszférából származnak.

Az állandó lakhelyed Anglia?

Nem. Jelenleg a lakóautómban élek és körbeutazom Európát. Nagyon nehéz. Viszont amerre járok, ott csináljuk a show-t, versenyzünk és ez jó. Ezért remélem, hogy lesz jövőre itt, Magyarországon is egy veterán verseny.

11 éves lehettem, amikor először olvastam egy sztorit. Úgy gondolom, hogy a Gyorsasági Motoros Világbajnokság egyik legérdekesebb és legellentmondásosabb története. Ez pedig rólad szól és Bill Ivy-ról. Mesélnél erről egy kicsit.

Hmm (nagy csend). Nos ez egy nagyon hosszú történet, de megpróbálom röviden. 1968-ban én nyertem a 125-ös bajnokságot. A Yamaha azt szerette volna, hogy a 250-est nyerje Ivy. Itt kezdődött a konfrontáció a Yamaha és köztem. Mivel az első világbajnoki címet én nyertem nekik, eléggé bántott a dolog, hogy most el akarják venni tőlem a lehetőséget a végső győzelemtől. Ezért azt mondtam, ha Bill meg akarja szerezni a 250-es vb címet, akkor engem meg kell előznie. Bill ezt komolyan is vette, és kemény csatákat vívtunk egymás ellen. Viszont Csehországban bukott és lesérült. Ennek ellenére rajthoz állt, de ott én nyertem. Aztán következett még négy verseny és a végén én lettem a világbajnok. Röviden ennyi.

Ezt megelőzően jó volt a kapcsolatod Ivy-vel?

Erről talán annyit, hogy én mutattam be a Yamaha csapatnak. A Yamaha megkért, hogy szerezzek egy nagyon jó versenyzőt, és én őt ajánlottam. Felhívtam telefonon, ő odajött a verseny helyszínére és kapott egy motort. Nagyon jól zárta, azt a pár versenyt, melyeken 1965-ben beugróként elindult, így meggyőzte a Yamahát is és leszerződtették. Valószínűleg az zavart mindenkit, hogy amikor ’68-ban lesérült Csehországban, akkor nem segítettem neki megnyerni a 250-es címet, hanem az szerint cselekedtem, amit előtte is mondtam. Versenyző vagyok és én is nyerni, szerettem volna.

Igaz, hogy 1968 után nem adott neked több gyári motort a Yamaha?

Nos. Az igazság az, hogy abban az időben még nem voltak kimondottan gyári versenymotorok. Production Racer-ek voltak, olyanok, amilyenekkel ma versenyeznek a kisebb csapatok. Igazi gyári versenymotorok talán az Agostini érába tartozó 500-as MV-k voltak, valamint visszavonulásom után a Yamaha adta az első kimondottan gyári versenymotorokat. 1969-ben viszont más ügyből kifolyólag nem kaptam motort. A Yamaha 1969-ben és 1970-ben nem indult a világbajnokságon egy szabálymódosítás miatt. Az FIM nem engedélyezte, hogy a 250-es kategóriában 2 hengerszámnál többel rendelkező motorok rajthoz álljanak. Mivel a Yamaha 250-ese 4 hengeres volt, ezért úgy döntöttek, hogy kivonulnak egy időre. Így az én karrierem is megtorpant egy kicsit, viszont 1971-ben visszatértem a világbajnokságra és ismét teljes szezont motoroztam. Otthon készítettünk egy nagyon jó Yamaha TZ 250-est az 1971-es szezonra. Rengetegen segítettek nekem, többek közt egy nagyon jó barátom Helmut Fath is, aki oldalkocsis világbajnok volt. A motor versenyképes lett és némi szerencsével 1971-ben ismét én lettem a 250 cc világbajnoka.

Visszatérve Ivy-hez egy pillanatra. Egy évvel a köztetek lezajló csata után, 1969-ben életét veszítette egy edzésen. Milyen hatással volt rád az eset?

Mindenképpen szomorú, ami történt vele. Sachsenringen egy edzésen veszítette életét. Az esetnek volt pár szemtanúja, akik látták, hogy mielőtt a földre érkezett volna, lerepült a fejéről a sisak. Többen odafutottak és az orvosok nagyon sokáig küzdöttek az életéért, de sajnos nem sikerült megmenteni. Egyrészről nagyon szomorú elveszíteni egy versenyzőtársat, másrészről 1968 után köztünk eléggé megromlott a kapcsolat, beszélni sem beszéltünk egymással, így nem igazán tudok többet mondani a haláláról.

Phil, tehát mint említetted jövőre ismét harcba szállsz a Classic versenyeken. Láthatunk esetleg egy MotoGP motor nyergében is?

Ki tudja?! Különben beletrafáltál, mert a Ducati csapat menedzsere megígérte, hogy 2009 elején kipróbálhatom az egyik versenymotorjukat, Mugello-ban. Remélem, hogy így lesz. Egy-két nap, gyakorlásra szükségem lenne, aztán meglátjuk, milyen körökre vagyok képes. Minden elképzelhető…