Egy cikk 2007-ből, amelynek még a jelenben is van némi aktualitása. Egyébként történelem óra.

 2007 november 4., kb. 11 óra 50 perc. Már mindenki tudja szinte az egész világon, ki megszállottja eme sportágnak. Talmácsi Gábor a Gyorsasági Motoros Világbajnokság 125 cm3-es kategóriájának világbajnoka. Ez nem egy egyszerű világbajnoki cím, valami teljesen más, nekünk magyaroknak legfőképpen, de joggal úgy érezhetjük, hogy az egész világ számára is szokatlan. Mintha Talmácsi a Vissza a jövőbe 4 című, el nem készült film főszereplője lenne Michael J. Fox helyett. Mintha beült volna az időgépbe és visszaszáguldott, volna a magyar motorsport legfőbb állomásaira megváltoztatni a történelmet, különben aligha sikerülhetett volna neki. Szabó II László aláírja a gyári szerződést a Hondával és számos világbajnoki címet szerez, utódja Drapál János, aki aláírja a szerződést a Yamahával és úgyszintén számos világbajnoki címet szerez a magyar nép nagy örömére.

A motorgyártás ennek hatására fénykorát éli. A Csepeli Motorkerékpárgyár exkluzív szerződést ír alá a Yamahával és nálunk gyártják a japán motorokat, a magyar motoros kultúra színvonala pedig eléri a déli országokban található nívót. De nem kérem, zökkenjünk vissza, erre nem volt lehetőség. Ugyanis azon a novemberi napon mindezen előzmények hiányában lett Talmácsi világbajnok, írt történelmet, és talán ő lesz az, aki segít megalapozni a magyar motoros és robogókultúra fejlődését.

Az elmúlt 20 évben a kiskategória, vagyis a 125 cm3 világbajnoka 13 alkalommal a déli régióból származott, amely alatt az olaszt, a spanyolt egy esetben, pedig San Marinót értem. Ez a szám meglehetősen lehengerlő. Köztudott, hogy legfőképpen ezen országokra jellemző a robogókultúra, már ha egyáltalán létezik ilyen szó, de most kérem, engedjék meg nekem, hogy így használjam. Nálunk talán most jött el a nagy lehetőség, hogy a 2007-es év történésein felbuzdulva meginduljon valami, talán még a motorgyártás terén is.
A robogókultúra igenis létezik. Olaszországban, Spanyolországban, Franciaországban, Angliában stb.. Magyarországon még kevésbé van jelen, bár most sokat tehetnénk érte, mert valószínű, hogy a 2008-as év lesz az az év amikor még az is motort vagy robogót vásárol magának, aki eddig helikopterrel járt. Az előbb említett Anglia meglepő lehet, bár igaz. Sőt Anglia egy akkora divatot teremtett a robogózás terén, amely az egész világra máig is nagy hatással van Chicagótól Moszkváig. Ez pedig nem más mint a mod kultúra. A modok, mint csoportok a ’60-as évek elején alakultak Londonban.

Ők képviselték az akkori angol szubkultúra egy részét. Modern srácok voltak innen is ered a mod név. Szép ruhákban jártak, többnyire öltönyben nyakkendővel, az akkori divat szerint, hajuk pedig fel volt tupírozva, azaz égnek állt. Ehhez jött még a szőrmekapucnis kabát, a hűvös idő miatt és az elmaradhatatlan Lambretta vagy Vespa robogó csillivilli tücsöksegge állapotban. Króm táskatartóval, nagy plexivel, króm tükrökkel és minden egyébbel felszerelve csakhogy kitűnjenek.

Járták a londoni éjszakát és figyelemfelkeltettek, amerre csak jártak. A dolguk azért nem volt egyszerű, ugyanis Londonban székelt a hírhedt éjszakai futamokat rendező Ace Café nevű motorosklub is. Ők nagymotorokkal süvítettek London utcáin, talpig bőrben és a Rock ’n’ Roll volt az életük. El lehet képzelni mennyire, szerették egymást. De a múlt, elmúlt. Ma már szinte egy hajóban eveznek és a még élő aktív tagok karöltve jelennek meg egyes rendezvényeken, hogy bemutassanak egy máig is élő legendát, amely Angliából hódította meg a világot.

Eljutottunk a cím egyik feléig azaz a Vespáig. A Vespa tehát a ’60-as évekre meghódítja a világot. Ezt úgy gondolom, nyugodtan ki lehet jelenteni. A Vespa robogó gyártása 1946-ban kezdődik. Ekkor gördül ki „Darázs”, először a háborúból megmaradt repülőkerekeken Enrico Piaggio gyárából, melyet apja Rinaldo hagyott rá. Enrico célja az volt, hogy olcsó terméket dobjon a piacra, mert a háború teljesen hazavágta az országot. Bejön neki. A Vespát viszik mint a cukrot.

Ezután Enrico ismét dob egy óriásit és 1948-ban megalkotja az első háromkerekű platós robogót, amely hamarosan a zöldségesek és más kereskedők kedvencévé válik. A neve Ape. Nagyon találó a névválasztás, míg a Vespa ”Darázs” névre hallgat, az Ape pedig Méhet jelent. A Vespa jelenti a gyors helyváltoztatás lehetőségét az Ape név pedig a szorgos méhek gyűjtögetésére is utalhat. Áru fel a platóra áru le platóról s így tovább.
A kereskedelem fellendül. Olaszország kezd magához térni a háború után. Ismét beindul a filmgyártás, sőt mi több, fénykorát éli. Ekkorra már a Vespa is csúcsra jut. Elkerülhetetlen a két nagyszerű dolog találkozása, amely a film és a robogó. Az ötvenes években számos filmben szerepel a Vespa, mint például a Fellini rendezte Dolce Vitában, Marcello Mastroianni és Anita Ekberg főszereplésével. A legfelejthetetlenebb robogós jelenetet, pedig talán a Bill Wyler rendezte Római vakációban mutatja be Gregory Peck és Audrey Hepburn. A legenda még máig is él, hogy a színész megkéri a rendezőt, civilként is szeretné használni a filmbéli Vespáját, mert így könnyebben eljut a Hoteltól a forgatás helyszínéig nap mint nap, a római forgatagban. Belemennek. A csattanó: Peck annyira megszereti a járművet, hogy a filmbéli stúdiós jelenetet megismétli Hepburn kisasszonnyal a háta mögött valódi forgalomban is Rómában. Közben a stáb tövig rágja a körmét és csúszik a forgatás egy napot. Állításuk szerint nagyon jól érezték magukat. Azonban, hogy ez a monda igaz e vagy sem csak ők tudhatják.

Ekkor már valóban mindenki Olaszországra figyel a filmeknek köszönhetően. Itt látható először, hogy Olaszország talán a világ vezető design stúdiójává lép elő, így ezen a téren is mércévé válik. Talán erre az időszakra tehető az is, hogy Olaszország motoros nemzet lesz a világ szemében, robogókultúrával rendelkezik, amely azóta is töretlen és felfelé ível.
Elérkezvén a lányokhoz felteszem a következő kérdést. Olaszország tényleg 60 év előnnyel rendelkezik Magyarországhoz képest a robogógyártásban? A válasz egyértelmű. NEM. Panni és Tünde azaz a lányok, a mi lányaink.
1953. október 21. A dátum, mikor is a Béke és Szabadság című képeslap címlapján feltűnik az első magyar robogó, mely Bogáti Péter tervein alapul. Még nem tökéletes, de a miénk, és finomítások után tökéletessé tehető. A válasz. Kapacitáshiány és a telített külföldi piac miatt nem kerül gyártószalagra. Igen kérem. Olaszország tényleges előnye 60 év helyett csak 6 év. Így már minden más. De mi magyarok nem adjuk fel. 1958-ban megkezdik az egyeztetést egy újabb robogó fejlesztéséről. A neve Tünde. Színe gyönyörű kalapácslakk, a formaterv, pedig kifogástalan és modern. A prototípusgyártást 1959-re tervezik, a sorozatgyártást 1960-ra.

A határidők szűkösek, az anyaggyártás pedig akadozik némileg. De még mindig nem adjuk fel. Megpróbáljuk a lehetetlent. A technika viszont technika. A konstrukció nem igazán tudja magát kiforrni, mire megindul a sorozatgyártás. Ekkor már babakék színben is lehet Tündét vásárolni, de sok a reklamáció és a gyerekbetegség, ami hatására csökken a kereslet és meg kell szüntetni a gyártását 1961-ben. Kiegészítésképp a Tünde megszüntetése után kísérletet tesznek a mérnökök egy platós robogó gyártása is, amely megegyezik a már jól ismert Apéval. Ez is megbukik. Hozzáteszem ez nem a magyar konstruktőrök és mérnökök hibája. Róluk inkább csak szuperlatívuszokban lehet beszélni, ugyanis az akkori körülmények között szinte csodákat tettek, de hát a vezetésnek ez sem volt elég. Azonnal szerettek volna sokat, jót és kevés pénzből, ami sajnos soha nem működik. Ezzel egyidejűleg történő próbálkozást, pedig Panninak hívják.

Úgy vélem ez a robogó jóval megelőzi a korát. Egy nagykerekű robogó, mint ma a Scarabeo. 1957-1960-ig történő gyártása után, 1961-ban eladják. Szóval Panni és Tünde 1961-ben együtt válnak legendává, és azóta is óriási űr tátong mögöttük. Ki tudja? Tán ha Darvas Iván végigszáguldott volna egy Tündével Ruttkai Éva társaságában az Andrássy úton, minden másképp alakul. Viszont ez a film sajnos nem készült el.

Visszatérve a kiindulóponthoz. 2007 novembere óta a motoros világ szeme ismét félig rajtunk magyarokon van. Megalapozhatjuk a jövőnket és megítélésünket sok tekintetben. A hibákat tudjuk, amelyeket el kell kerülnünk. Vajon most élünk egy második lehetőséggel?