1997-ben, az Ausztrál GP 250-es kategóriájában fekete suzukival indult egy szabadkártyás srác, aki a szenzációs hatodik helyet szerezte meg. Troy Baylissnak hívták. S talán ez volt az a verseny, amely kinyitotta előtte a kaput a nemzetközi hírnév felé, mert itt figyelt fel rá későbbi csapatfőnöke, aki rögtön az angol superbike bajnokságba invitálta. A tündérmese, viszont csak ezután következett. A sors érdekes volt, mikor 2000-ben, Carl Fogarty a négyszeres világbajnok és superbike király pont Ausztráliában bukott. Súlyos sérüléseket szenvedett, minek következtében vissza kellett vonulnia. A Ducatinak ekkor szüksége volt egy helyettesítőre, aki, ha pótolni nem is tudná a királyt, de tisztes helytállással végigmotorozza a szezont. Troy lett a beugró, de ennél kicsit többet tett le az asztalra. Kétszer lett világbajnok.  

-         Olyan, mintha a U2 elkezdené a Beautiful Day-t, s Bono levonulna a színpadról. Adam Clayton, Edge és Larry Mulen pedig, mintha mi sem történt volna, játszanak tovább. De hol az énekes? S jön az új, aki szinte berobban és mindenki csodálatára, hihetetlen sikereket elérve, elfelejteti a régi királyt. Mit gondolsz erről, hogyan vélekedsz a pályafutásodról?

-         Úgy érzem, hogy eredményes éveket tudhatok magam mögött. Sokáig meg tudtam őrizni a vezető pozícióm a bajnokságban, s tudtam jó eredményeket elérni más versenyeken is. A mai napig esélyes vagyok egy újabb világbajnoki címre, ami szerintem jó dolog. Szerencsém volt, mikor 1997-ben hatodik lettem a GP-n, 250-ben. Megint szerencsém volt, amikor ugyanebben az évben ugyancsak szabad kártyával a Superbike világbajnokság mindkét versenyén ötödik lettem. Aztán szerencsém volt azért is, mert ezeket a versenyeket látta a későbbi csapatfőnököm, aki Angliába hívott versenyezni. Továbbá szerencse kellett ahhoz is, hogy Fogarty helyére pont én ugorhattam be versenyezni. Érdekes. Tudod ahhoz, hogy sikeres légy sok apró szerencsére is szükséged van. Néha ő talál meg téged, néha pedig neked kell megtalálnod őt. Nagyon sok éve versenyzem már, 10 éve, pedig távol a hazámtól. Egyszer, viszont mindenkiben megszólal egy belső óra, ami jelzi, hogy lassan be kellene fejezni. Úgy gondolom, hogy bennem is megszólalt, ezért az év végén befejezem a pályafutásom. Szeretnék idén mindenképpen jól szerepelni, s ha lehet, megnyerni a bajnokságot. De a végeredménytől függetlenül vissza fogok vonulni.

-         Nem csak mondod, mint már többször?

-         Nem! Úgy gondolom, hogy az idei évben még elég jó és gyors vagyok. Fizikailag még olyan állapotban vagyok, hogy bírom a terhelést, viszont ez nem lesz mindig így. Talán az év végéig még tudom tartani ezt az állapotot, és bajnok lehetek, viszont nem akarok beleesni abba a hibába, mint sokan mások. Vannak, akik pályafutásuk végén már csak szenvednek, de valami miatt képtelenek felállni és csak akkor hagyják abba, amikor már hátul kullognak. Én a csúcson szeretném befejezni, úgy, hogy én vagyok a leggyorsabb, és erre az idén van a legnagyobb esélyem.

-         Csak a szerencsének tulajdonítod a fantasztikus karrieredet? (Kérdően felhúzza a szemöldökét) Pardon! Vagy a szerencsének, amellyel élni tudtál?

-         (Nevet) Igen, pontosan így van! Az életben kell a sok kis mázli, amely a végén, ha visszatekintünk egy nagy szerencsévé, kerekedik ki.

-         Jövőre újra találkozhatunk itt veled?

-         Hát még nem tudom. Szeretem ezt a helyet, viszont még soha nem nyertem itt, ezen a hétvégén szeretném megtörni ezt a statisztikát és győzelemmel hazatérni innen.

-         Szóval, ha nyersz, akkor itt leszel, mint néző, ha pedig nem sikerül, akkor motoron térsz vissza?

-         (Nevet) Nem semmiképp! Legfeljebb nézőként láthattok itt újra.

-         Miért lett a rajszámod a 21-es? Van valami jelentősége?

-         Amikor bekerültem a Suberbike világbajnokságba odajött hozzám Davide Tardozzi a csapatmenedzser és megkérdezte tőlem, hogy melyik számot akarom. Mire én mondtam, hogy fogalmam sincs, mert ez a dolog még az életben nem foglalkoztatott. Legyen az, amelyiket ő szeretné. Mire ő, hogy akkor a 21-es. Előtte soha eszembe sem jutott ez a szám, azóta viszont csak ez jut eszembe, ha számra gondolok.

-         Melyik a kedvenc pályád?

-         Nagyon sok pályát kedvelek a bajnokságban, de igazán kedvenc pályám nincs. Például a brno-i pályának nagyon szeretem a miliőjét.

-         Az én kedvencem Laguna Seca.

-         Na látod, az is egy jó kis pálya.

-         Mihez kezdesz jövőre?

-         Számos lehetőségem van, igazán még én sem döntöttem el. A rengeteg utazásból, viszont már nagyon elegem van.

-         Tehát visszaköltöztök Ausztráliába?

-         Igen, szeretnénk nagyon. Mindenképp egy sokkal nyugodtabb életet akarok élni ezután.

 

 

 

-         Nemrég olvastam egy olasz magazinban, hogy a legidősebb fiad Mitch gokartozik egy olasz csapatban. Ez esetleg egy újabb versenyzői pályafutás elejét jelenti a Bayliss családban?

-         Ki tudja? Nagyon szereti a gokartokat. Ha komolyan akarja űzni ezt a sportot, akkor természetesen támogatni fogom, viszont erőltetni semmiképp sem szeretném.

-         A gyermekeid szeretnek Európában élni?

-         Igen. A visszaköltözés miatt akadnak közöttünk viták is. Ollienak (Rámutat az ölében izgő-mozgó fiúra) még nehezebb, hiszen ő itt született Monacóban. Ez egy teljesen új helyzet lesz a család számára, amivel meg kell birkóznunk.

-         Ha nem profi motorversenyző lennél, akkor mivel foglalkoznál most?

-         Kerékpárversenyző lennék.

-         Nézed a Tour de France-t?

-         Igen, láttam szinte mindegyik szakaszt.

-         Mi lenne, ha választhatnál? Megszerezhetnéd idén a harmadik világbajnoki címedet a Superbike világbajnokságon, vagy Párizsban a Champs-Élysées-n felállított dobogó középső fokára állhatnál, sárga trikóban összetett győztesként. Melyiket szeretnéd?

-         Tour de France. (Nevet)

-         Assenban nyertél utoljára, szinte három hónappal ezelőtt. Mit gondolsz, meglesz a győzelem ezen a hétvégén?

-         Az év elején sok futamot megnyertem, s jött egy kis kihagyás, de most mindenképp nyerni akarok.

-         Tavaly Donington Parkban volt egy nagy bukásod, ahol sajnos a kisujjad egy részét amputálni kellett. Tragédiaként élted meg?

-         Nem, csak a balesetet követő három napban láttam tragikusnak a helyzetet, aztán minden rendbe jött.(Nevet) Persze, eltartott egy ideig, míg hozzászoktam, hogy egy kicsit másképp kell kezelnem a motort, de megoldottam.

-         Ezek szerint semmilyen speciális módosítás nincs a gépeden, ebből kifolyólag?

-         Nem, minden ugyanolyan rajta, mint a többi versenymotoron.

-         Rengeteg rajongód van, akik mindannyian szeretnének belőled egy darabot. Hogy tudod kezelni ezt a szituációt, főleg a nők esetében? Mégiscsak nős férfi vagy és három gyerek apja.

-         Őszintén mondom, hogy soha nem volt még ebből fakadó problémám. A rajongóim legyenek nők, vagy férfiak inkább pozitívan hatnak rám, mintsem nyomasztóan. Gondolj bele, azért ülnek ki a pálya szélére, hogy lássanak egy pillanatra elmotorozni. Ez nagyon jó érzés, ezért ha személyesen találkozom velük, akkor a nagy rohanásban mindig szakítok időt, néhány közös fotó elkészítésére vagy autogram kiosztására. Tudom, hogy ezzel nekik örömet szerzek és lesz egy jó napjuk, nekem, pedig azért fontos, mert látom, hogy mennyien szurkolnak nekem.

-         Miért hagytad ott a MotoGP-t és jöttél vissza a Superbike-ba?

-         Mindig is otthonosabban éreztem magam a Superbike VB.-n, mint a MotoGP-n, ezért nagyon boldog voltam, amikor visszatértem ide.

-         Motorozol a szabadidődben?

-         Sok motorom van otthon. A gyűjteményem, az egykoron használt régi versenymotorjaimból áll, viszont pályán kívül egyáltalán nem motorozom, ott kizárólag biciklizni szoktam.

-         Van közted és a versenymotorod között érzelmi kötődés is?

-         Igen, minden eddigi versenygépemmel különleges kapcsolatom volt, és úgy gondolom, hogy ez elkerülhetetlen pilóta és motorja között. Az én esetem azonban annyiban más, hogy a versenymotorjaimon kívül más motorokkal soha nem kerültem kapcsolatba, mert mint mondtam, utcán egyáltalán nem motorozom.

-         Mit gondolsz, a jövőben, hogy fogod bírni motorok és motorsport nélkül?

-         A motorsporttal való kapcsolatom, soha nem fog megszűnni teljesen, úgy, ahogy a Ducatihoz fűződő sem. Pár csapatrendezvényen biztos részt fogok venni, vagy mint látogató, vagy akár, mint a Ducati nagykövete. Egyébként szívesen kipróbálnám még az autóversenyzést is Ausztráliában. Persze csak akkor, ha elég jó vagyok hozzá.

 

Az interjú rövidített változata még 2008-ban, a CKM-ben látott napvilágot.