125cc

Andrea Iannone győzelme egy kicsit talán mindenkit meglepett, Julian Simon, téli teszteken bemutatott őrült tempója után. A #60-as motor lehengerelte, mind a szakértőket, mind az ellenfeleket, és tessék. Persze ki tudja? Ha nem egy 4 körös sprintversenyt kellett volna megvívni a versenyzőket, talán minden másképp alakult volna. De nincs, volna. Iannone nyert ismét. Az idén 20.-ik életévét betöltő olasz, tavaly állhatott először dobogóra, s mindjárt a legmagasabb fokára Kínában. Ott szakadt az eső. Itt nem. Igaz, hogy eső miatt szakították félbe a versenyt, de a küzdelem száraz pályán zajlott, míg be nem rekesztették. Egy apróság, melyről sokan megfeledkeztek. Mikor 4 kör után véget ért a küzdelem, az élen haladó Iannone, Simon páros már 5,2 másodperccel vezetett a harmadik helyezett Cortese előtt. Persze volt már rá precedens, hogy ilyen előnyt ledolgozzanak a többiek, az viszont meglehetősen ritka, hogy 4 kör után 5 másodperc előnyt szerezzen valaki 125-ben. Iannone 2005 óta motorozik a VB-n, s elkiabálni nem szabad, viszont 2009-ben végre odaérhet az elejébe. Megjegyzendő és évek óta megfigyelhető jelenség a 125-ben, hogy újonc a pilóták jó pár év közelharc után érnek a csúcsra, valamint az, hogy a bajnoki címet, szinte „kihalásos” alapon örökli meg valamelyik versenyző, mivel az aktuális világbajnokok feljebb lépnek részben a korhatár miatt, részben a pénzügyi tervezet miatt, részben pedig azért, mert mindenki a MotoGP-ben szeretne majdan bajnoki címet szerezni. Egyedül Thomas Lüthi próbálkozott 2006-ban a címvédéssel, bár eléggé befürdött ezen akcióval. Hogy ki miatt az mára lényegtelen. S hol voltak a többiek Bradl, Smith, Gadea, Corsi ….? Elképzelhető, hogy az igazak álmát aludták. Azt semmiképp sem gondolnám, hogy nem versenyképesek, talán még erőt gyűjtenek az előttük álló hosszú és vérmes csatához. Apropó a kiesettek között szerepel a neve egy bizonyos Marc Marqueznek. Na róla még hallani fogunk, úgy érzem.

250 cc 

Jules Cluzel, aki 2004-ben még egy 125-ös CBR Hondával motorozott a francia Junior bajnokságban, ma pedig sokan a legtehetségesebb versenyzők közé sorolják. Jules helyzete bizonyítja a legjobban, hogy igenis szükség van az utánpótlás versenyekre és nem kötelező a legdrágább technikával kezdeni a történetet. Gondolom nemcsak nekem esett le az állam, mikor a szinte szponzormentes, nemzeti színekbe öltöztetett aprilia dobbantott. S a 21 éves francia, olyan tempót diktált, melyre inkább a többiek csak legyintettek. Igenis megfoghatatlan volt. Sőt, egy tavalyi Hector Barbera meg sem próbálta volna őt legyőzni. A kérdésre, hogy Jules valójában, hogy került az elejébe, véleményem szerint nem sokan tudják a választ. Talán annyi, hogy a sztárok, szó szerint bealudtak, s mire észbe kaptak, annyi volt a 13 körös lerövidített fáklyás menetnek. Egy-egy ilyen verseny után, Bautista idegbeteg stílusa és kirohanásai a szezon vége felé, meglehetősen idegesítően hatnak rám. Azok a versenyek, melyeken alszik, hibázik, vagy egyszerűen lassú nem számítanak. Amikor viszont éles versenyben képtelen futamot nyerni, vagy megszorongatják, akkor jön a panaszáradat, hogy ő bizony esélyes a bajnokságra és a legjobb a mezőnyben, csak hát…Csak hát vannak mások is a pályán. Így van ez kérem tisztelettel. Di Meglio viszont szárnyalt és szenzációs versenyzést mutatott be az igencsak csekély létszámú nagyérdeműnek. Aoyama negyedik helye egyáltalán nem meglepő. Viszont az, hogy mindezt egy Hondával érte el, na az már más. S a Honda nem fejlesztett. Na persze, ezt a mesét nem hallgatjuk tovább. Ne feledjük De Rosát, csak a tapasztalatlansága miatt fogták meg az utolsó körben és nem lett harmadik. Ugyancsak Hondával. Nekem kicsit úgy tűnik a játék, mintha a Honda zárszóra szívesen elvinné a történelem utolsó 250-es bajnoki címét, s kizárólag egy valami hiányzik hozzá. Jobban mondva valaki. Egy bizonyos törtető pilóta, teljesen mindegy, hogy ki. Erről viszont lecsúszott, mert nagyon jó pilótákat tudhat magáénak, de nem a legjobbat. Barbera még egy szó erejéig. A spanyol szinte újjászületett, s kétszer olyan gyors, mint az előző években. Feltennénk a kérdést. Kellett ez a gigantikus bukás, és sérülés, a lelki békéhez? A választ egyelőre nem tudjuk, de tavalyi önmagát kívülről előzné az egyszer száz. Talmácsi Gábor 10.-ik lett. Háromszor ütközött, először ment élesben a 250-essel, sőt mi több, életében nem versenyzett még 250-essel. Bizakodunk. Simoncellit meg hagyjuk. Aki knock outolja magát verseny előtt egy héttel...

MotoGP

Hétfői verseny, még kevesebb néző, mi kell még. Gondoljunk csak bele. Valaki előre megveszi a jegyeket, valamint a repjegyet, Hétfő délelőtti visszaindulással. Mi a fenét csinált? Vagy fizetett egy vagyont, hogy még egy napot ott tudjon maradni, vagy elment haza. MotoGP nélkül. És többet Katar környékére nem megy. És jól teszi. Szóval Hétfő esti rákendroll. Mindenki fáradt, mindenkinek teli van a töke. Van aki mondja, van aki nem. Rossi ébren van az új Monster energiaitalnak köszönhetően, Stonert meg az asszony tartja vissza az álommanók édes világától. S velük be is fejeződött a katari pari. Jobban mondva Stonernál, ugyanis az ausztrál valahogy annyira imádja, a sivatagi poros, éjszakai pályát, hogy verhetetlen. Bár nappal is verhetetlen Katarban. Talán a Dirt Track múlt, vagy valami földönkívüli erők, de Bologna vörösen izzó kardja, úgy hasít és üvölt a tevék lakta sivatagi éjszakában, mint bolond farkas teliholdkor. A többiek csinálják a csinnadrattát a mezőny hátuljában, amely szponzorszerzésre kiválóan alkalmas, mivel legalább mutatja őket a kamera. Lorenzo megunta a repkedést és high-sidereket így inkább megelégedett a harmadik hellyel. Egy-két izgi momentumot leszámítva, mint például De Angelis, Pedrosába küldött repülőbombája, dögunalom az egész és nem csodálnám, ha valaki a nagyon tré ünnepi televízió műsort választotta volna, mert ott legalább láthatta, amint a hangtalan énekeslányok, nagyon mélyen dekoltált topokban vonaglanak.

Bővebben:www.gpmotogp.hu