"A kurvák vére folyjon patakokban!"

szöveg: Izsák Renáta

Ne haragudjatok rám, leragadtam és még mindig Kunmadarasnál tartok. A napokban készítettem egy kis összefoglalót a madarasi reptéren rendezett Dragbike-EB-ről, ami tényleg fantasztikus volt, igazi nagy siker a szervezőknek. De nem tudom elfelejteni azt a csalódást, ami a pályán többször is a hatalmába kerített az Extrém hétvége alatt. Keserű szájízemnek okait szubjektív összefoglalómban tárnám most elétek.
Már harmadik éve látogattam el az augusztusi nagy eseményre, már visszajáró vendégnek számítok. Kunmadarastól elég messze, kb. 240 km-re lakom, de a motorok és Kunmadaras iránt érzett szerelmem miatt a kilométer soha nem jelentett akadályt.

A motoros hétvégére idén 20-án délután látogattam ki először. Minden jól indult. Az idő remek, mondhatni motoros, kellemes társaság, sunshine és minden, ami ilyenkor kell. Dobogó szívvel érkezünk a már jól ismert terepre. A rendszer évek óta mit sem változott: a reptér hosszú bevezető szakaszán minden elágazóban láthatósági mellényes emberek, hogy még véletlenül se tévedjünk el a hatalmas területen. Hasznát este vettük csak igazán. Egy jó zötyögős kilométer után a pénztár, a beléptető „kapu” következik. 4 napos jegyet veszünk, amit a kezünkre is tesznek egy narancssárga karszalag formájában. Nagy meglepetésünkre a beléptetős fiú megajándékoz minket egy motoros maszkkal, ez ugyanis jár a kedves motoros vendégeknek. Mint később láttam, a plakátokon úgy hirdették a hétvégét, hogy a rendezvényre látogató első 3000 vendég ajándékot kap.
Egyre erősödik a verseny zaja, közeledünk a pályához. Útközben még a camping mellett szlalomozunk a felállított táblák és a két éve tragikus motorbalesetben meghalt motorosok tiszteletére felállított kereszt között, majd elérjük a parkolót. Első csalódásom a parkoló, ahol először szembesülök azzal, hogy milyen kevés az érdeklődő. Máskor tömött sorokban, nagy területen sorakoztak a motorok a placcon, most meg harmadára csökkent a területet, ahol a motorokat tanyáztatták. Az internetes portálon arról cikkeztek, hogy a főszervező 10 ezer embert vár a rendezvényre. Hűűű, hát ettől nagyon messze voltunk. Na jól van – gondoltuk - majd holnap többen lesznek. Nem lettek.

A motorok már nagyon bőgnek, így besietünk a nézőtérre, de ehhez a versenyzőkön és az ő kis sátraik között kell áthaladnunk. Sok a külföldi versenyzői sátor. Szembetűnő volt a külföldiek hatalmas luxusbuszai és a mieink szerényebb furgonjai közti különbség is, de hát tudjuk: pénz, pénz, pénz! A nagy buszok és sátrak árnyékában szerelő brigádok egyébként nem ellenkeztek a bámészkodó tekintetek ellen, sőt volt, aki maga invitált, hogy üljünk rá a motorjára, majd ő lefényképez.
Kiérünk a pályára. Mobil WC-k, kukászsákok és -hordók a tisztaság érdekében; összecsukható hercig teázó, drága cukorkás, pizzás és csokis popcornos, csavaros fagyis, egy darab kajás sátor az éhezők kedvéért. Aztán voltak autós-motoros kereskedők, motoros felszerelések boltja, vicces táblák standja, gumis, pólós (jelentem idén a csillogós felirat a divat), és kedvenc standunk a matricás-Puma bakancsos. Ez utóbbi sátornál hosszú perceket töltöttünk, mindegyikünk megtalálhatta a maga ízlésének megfelelő motoros kelléket (póló, kipufogó, dedikált pályagumi, matrica, kesztyű, tanktáska, bakancs, bukógomba stb.). Nekem hiányzott a motoros tesztelés, amivel már találkoztam évekkel ezelőtt a pálya hátsó részén. Akkor Kawákat tesztelhettünk, aminek fejébe egy szép Kawa pólót kaptam. Erre most nem volt lehetőség. Zolnai Zoltán, a Honda Safety Hungary motoros vezetéstechnikai oktatóközpont vezetője azonban egy kis rögtönzött bemutatóval kedveskedett a közönségnek. „a többit a motoros iskolában” -mondta. Ennyit a mellékes, szintén a szórakoztatásunkra szánt kiegészítő programokról.
A hétvége alatt megkaptuk a szokásos autós- és motoros gyorsulási versenyeket, amiket már szinte kötelező jelleggel elvárunk Kunmadarastól. Több ezer köbcenti, fülsüketítő zaj és Hadnagy Józsi parádés kommentjei a kihagyhatatlan „ A kurvák vére folyjon patakokban!”-nal.

Józsi a rendezvény alatt szokás szerint rekedtre ordította magát és néha az angollal is megpróbálkozott, érdekes kiejtéssel ugyan. A zenék nagyon jók voltak, igazi motoros hangulatot adtak. Innen is csókoltatom a DJ-t!
Az első nap szenzációja az éjszakai show, ami számomra az egyik legkedvesebb madarasi program. De ha őszinte akarok lenni, már ebben sem tudnak újat mutatni. A tűzijátékot hányó motorok és quad, a lángcsíkon átsuhanó streetfighteres fiúk, a ”bagzó macskák nyári éjszakákon”-t a hangjával utánzó srác. Mindezt ismerjük már, szeretjük is, de semmi új. Az est végén koncert a campingnél, amit bevallok őszintén, úgy ahogy van, minden este kihagytunk.
A második nap volt számomra a legkedvesebb, hiszen ekkor volt a Stuntriding magyar bajnokság, ahol a legjobbak 8 percben mutathatták be mire is képesek a motorjaikkal. Ki egy, ki három motorral, ki eséssel kápráztatta a nagyérdeműt. Mókus, Szemöldök, Végh Tomi, Kulman Miki, csak hogy a kedvenceket említsem. A fiúk mindig azt az érzést keltik bennem a kaszkadőrmutatványaikkal, hogy „ezt nem hiszem el!”.

Látom, de nem hiszem el, hogy mire képesek a gépeikkel. Hátborzongató, félelmetes és csodálatos is egyszerre. Egykerék, elsőkerék, keresztbemotorozás, burnout, leszabályozás, kormányon ülős elengedett kezes forgás … ááá nekem ebben minden benne van, amit imádok a motorokban. Lassan leszállt az est, az utolsó versenyzők már szürkületben fejezték be a versenyt. Szép nap volt. Ezért jöttem. Megnyugodtam és el is felejtettem a punnyadt kis létszámú közönség okozta csalódottságomat.
A Drageket és az autós gyorsulásit is hallgattuk még a következő napon, aztán a gyönyörű időjárásnak hirtelen vége szakadt és az utolsó napra megérkezett az égi áldás, eső formájában. Az esős pályalátogatásban nem leltünk semmi romantikát, így hazaindultunk. Szép volt, jó volt, elég volt. Összességében elégedetten távoztam szeretett pályámról, és semmi nem tart vissza attól, hogy ha alkalmam lesz, jövőre is kilátogassak, de úgy éreztem többször megjelenő hiányérzetemnek hangot kell, hogy adjak. Legyen ez építő jellegű kritika a szervezőknek és a résztvevőknek egyaránt. Mert ha ugye nincs látogató, akkor nincs kinek programot szervezni!