Elérkezettnek látom végre az időt, hogy megosszam a Kedves Olvasókkal, miért álltunk majdnem négy napig. Augusztusban kezdődött az egész, Brnóban.

Graziano Rossival beszélgettem, s amikor rákérdeztem a Zaetára felragyogott a szeme. Erről szeretett volna mesélni jó sokat. Így is tett, én pedig ittam a szavait. A végén pedig meghívott Észak-Olaszország egyik eldugott salakmotoros pályájára, ahol pénteken a prezentációt tartották. Csütörtök este érkeztem röviddel Marco Belli és Paolo Chiaia előtt. Marco egyébként short track bajnok volt 2008-ban és jövőre, ha minden igaz a Zaetával fog rajthoz állni. Paolo Chiaia egy jakuza tetoválással díszített, idősödő, olasz üzletember, aki pénzének nagy részét motorkerékpárokba fektette, s airstreamben szeretne élni egy mező kellős közepén.

Olyan dolgokat próbáltam elsajátítani tőlük, ami manapság igen nehezen működik a népesség körében. Élvezzük az Életet és olyan dolgokkal foglalkozzunk, amelyben örömünket leljük. Próbáljuk meg levetkőzni az elvárásokat. Marco elvitt egy kis helyi trattoriába, ahol ízletes tésztát ettünk, utána pedig visszatérve a salakmotor pálya parkolójában szekszárdi vörösbort fogyasztottunk a csillagos ég alatt. Rövid eszmecsere után mindenki nyugovóra tért, s alig vártam a reggelt, mikorra Massimo leszállította az Ourobors-t.

Kétszer tíz kört mehettem ezzel a döggel, amely 90 lóerő körül mozog és 101 kg, s lételeme a csúszás. Ezen viszont nem kell meglepődni, hisz mit is várhattam volna egy short track motortól. A lényege, hogy mindkét irányban csúsztatható, nem úgy, mint az amcsi versenygépek. Ez már Graziano Rossi találmánya volt, melyet a pályán is bemutatott.

Signor Rossi egy jó értelemben vett őrült, akinek 30 kör pályázás meg sem kottyant és Marco Belli kivételével mindenkit levert. Tíz kör után szinte úgy kapartak le a sárkányról.
Összefoglalva Marco Belli egy csodálatos legény, Paolo egy szeretnivaló zsivány, Massimo egy zseni - Graziano Rossi, pedig hát mit is mondhatnék? Ő Graziano Rossi.

Ui.: Ami a képen Confederate-nek látszik, az is…