A fent leírt monológ 1973-ból származhatna, abból az évből, amelyben a Hercules is gyártódott. S most kissé még mosolygunk is rajta. Bár nem volt olyan régen. Szegény Hercules most árván áll a tető alatt. Tesztelni szerettem volna, de megérezte és megsértődött. Makacs szegény, azt mondta túl meleg, van. Nem tudtam szóra bírni. Sebaj, így hát csak bemutatom. Kicsit, amolyan történelmi szempontból, mert badarság lenne egy 35 éves motorkerékpárt technikai adatok szerint elemezni. Női kornak gyönyörű a 35 év, de egy motor ebben, korban már veteránnak számít. Bár ő is nagyon szép. Kicsit hasonlít a Honda legendás CB Four családjára. Lehet, hogy elfogult vagyok, de szerintem, igenis hasonlít rá. Holnap beszélek vele. Amolyan egyezkedésnek nézünk elébe. Megpróbálom rávenni. Arra. Arra, hogy induljon el és tegyünk egy kört, mert nekem ő igenis tetszik. Szerintem igent fog mondani, de egy feltétellel. Várjuk meg a hűvösebb idő beálltát. Nem bírja a szíve a meleget. S bárcsak ezt mondaná.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

S én örömmel elfogadnám ajánlatát. Meleg ruhában, októberben vele. Csodálatos lenne. Még elképzelni is jó. Szeretném őt megbecsülni. Nem, nem csak azért, mert az NSZK-ban gyártották, hanem azért, mert megérdemli.

1973. Hercules a címlapokon mindenütt. Minden magazin borítóján ő a főszereplő és a hirtelenszőke, magas Brünnhilda. Ők együtt. Állnak a strandon, csíkos fürdőlepedővel, s fonott strandszatyorral óriás napszemüvegben. Nyár van, fiatalság, bolondság. A másik címlapon ismét ő látható szőke társával egy gyönyörű zöld rét kellős közepén. Virágok az ülésén, virágkoszorú a szőke buksiján. És ők együtt nagyon boldogok. S éneklik, hogy „Szép, nyári nap”. S apáink gondolkodás nélkül adták volna oda érte bármijüket. S hogy miért? Mert az NSZK-ból származik. Tudom, hogy így lett volna. Tapasztalat. Apám akkoriban az egyik legkeményebb utcai gépet birtokolta. Pannónia P 21. Viszont több ezerszer hallottam, hogy a Sziszi CB 100-as Hondája így meg úgy. Pedig az egy pöcsköszörű volt a P 21-hez képest. Viszont Honda volt és nyugati. A Hercules esetében ugyanígy senkit sem érdekelt volna, hogy 50-es és 80-at megy. Semmi baj. Azért, ha egy nyugati vassal állhattak volna a széplaki disco elé. Nos. A versenyeket valahogy lemondták volna, „nem akarok szemét lenni veled, de úgyis legyőzném a Jáwádat indokkal”. Az utasnak jelentkező csajokat már ciki lett volna lepattintani, ugyanis 2 személynél végelgyengülés áldozatává vált volna szegény Hercules. Viszont valami hülye dumával megoldották volna, esküszöm. „Túl gyors ez neked, apád megölne, ha megtudná, hogy ilyennel vittelek”. Holott azért mentek oda, hogy csajozzanak, de egy nyugati vasparipa birtoklása még ezt az áldozatot is megérte volna. Tudom.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A jelen. Szegény Hercules még mindig a féltető alatt áll mozdulatlanul. De legalább tető alatt van. Nagy becsben kellene őt tartani. Viszont a rohanó Magyarországon ilyenre nincs ideje az embereknek. Csak K 8-as GSXR-el foglalkoznak, ami 230 Le. Viszont örülök, hogy nálam van. Nem valamely italkimérő hely előtt pihen, várva a gazdira, vagy nem dűlőúton használják horgászás céljából. Akkor már sokkal jobb a féltető. Ugye? Holnap leülök vele beszélgetni. Megpróbálunk megcélozni egy októberi időpontot. Remélem ő is benne lesz. És akkor majd jobban megismerhetjük egymást. Én szeretném nagyon. Remélem, hogy ő sem gondolja másként.

S ha belemegy, akkor eszembe jutott, hogy nekünk is kellene veterán túramotor versenyt rendezni. Úgy, mint az olaszok. Náluk van egy tucat. Nálunk jó, ha egy. De szerintem olyan igazi nincs is. Lehet, hogy szervezek egyet és indulok Herculessel. Ha az októbert időközben nem mondja le.