A kis ember nagy kalandjai folytatódnak, ahogy azt megígértem.

Tehát 2003, az év, amely reményekkel telített volt, bár mindenki sejtette, hogy nem lesz könnyű. Troy viszont még a MotoGP utazás elején kijelentette, ő bizony győzni akar. Elvégre világbajnok, és egyáltalán nem lenne megelégedve a jó helyezésekkel. Bízik a motorban, a csapatban és legfőképpen magában. A Suzuka-i szezonnyitány még nem sikerült a legfényesebbre, bár az 5.-ik hely egyáltalán nem rossz eredmény egy 34 éves családapától, aki mellesleg újonc volt a MotoGP mezőnyben. Ugye? Viszont az ezt követő Dél-Afrikai futamon Troy papa jelezte, hogy bizony itt van ő is. A harmadik sorból rajtolva magához ragadta a kezdeményezést és vezetett a futam első harmadában. A MotoGP sztár és akkor 4-szeres világbajnok Valentino Rossinak és a mezőnynek, bizony keményen kellett húzni a gázt, hogy utolérje. A csoda sajnos elmaradt, így Troy a 4.-ik helyre hozta a Desmosedici-t, a futamot egyébként Sete Gibernau nyerte. Majd következett a sorozat harmadik állomása Jerez. A statisztika szerint Bayliss-nek dobogón kellett volnia végezni. Viszont a mezőny sokkal kiegyensúlyozottabb volt, mint az előző években. A kistermetű ausztrál azonban nem ismert lehetetlent és dobogóra állt. Így Troy Bayliss élete harmadik MotoGP versenyén harmadik lett. Troy Bayliss MotoGP karrierjének indulása kísértetiesen hasonlított a Superbike VB-n bemutatott meneteléséhez. Üstökösként robbant be, viszont ő maga teljesen másként kezelte a helyzete. Véleménye szerint a MotoGP motor is csak egy verseny motorkerékpár, amely némileg különbözik azért a Superbike-tól, a versenyek, pedig csak abban különböznek, hogy nem ugyanazokon a helyszíneken vannak, ahol az SBK versenyek, és naponta csak egyet rendeznek. Ő, pedig csak továbbra is teszi a dolgát, azaz megpróbál a lehető leggyorsabban motorozni. A szezon azonban mégsem úgy alakult a továbbiakban, ahogy azt Troy elképzelte. A mérlege év végén egyáltalán nem volt rossz, mert háromszor állhatott dobogóra és az összetett 6.-ik helyen végzett, így csak egy hellyel csúszott le az év újonca címről. Egyébként Nicky Hayden-é lett a díj, mivel 5.-ikként végzett. Azonban a mindig maximalista Troy nem volt túlzottan boldog és elégedett. Szerette volna megszerezni a Ducati első győzelmét MotoGP kategóriában, de ez mégis Loris Capirossi-nak sikerült Catalunya-ban. Sőt az olasz még az év végi összetettben is megelőzte Troy-t. Azt találgatni, hogy Troy elveszítette-e a motivációját  a MotoGP-ben, így utólag kár lenne. Sokan ezt állították, mivel túl nagy elánnal és magabiztossággal indult az útnak, de hát mi mást is várhattunk volna el, egy világbajnok motorostól. Azt hiszem ez teljesen természetes. A 2004-es esztendő, viszont javulás helyett mélyrepülést jelentett Troy Bayliss számára. Az ausztrál sztár egyszerűen nem tudott zöld ágra vergődni a vörös fenevaddal. Bayliss a dobogós helyekről még csak nem is álmodhatott. S ekkor szűrődött ki először a paddockból az a monda, mely szerint Bayliss csúnyán összeveszett a fehéringes felsővezetőkkel. S ekkor jelentek meg először azok a pletykák is, amelyek azt sugallták, hogy a Ducati különbséget tesz a két versenyző között. Mellesleg a mai napig állja a helyét ez a felvetés, s erősödik a gondolat mindenkiben évről évre. Tehát a Ducati számára nem Bayliss jelentette a nyerő embert, hanem Loris Capirossi. Így Troy Bayliss az év végén elhagyta a márkát, amely eddigi sikereinek a záloga volt, és neve szinte egybeforrt a Ducatival. Bizonyítékként a szezon utolsó versenyén felállt a dobogóra, így köszönte meg a vörösöknek az addigiakat. A szezont egyébként 14.-ikként zárta. A következő évben Troy élete során először egy Honda nyergében találta magát. A Camel Honda ismét nem hozta a várva várt javulást így Troy egyszer, és mindenkorra elveszítette érdeklődését a MotoGP iránt. Egyszer sem tudott dobogóra állni, valamint a szezon utolsó részét ki is hagyta, egy motocrossozás közben elszenvedett sérülés miatt. Motegi-től kezdődően egy versenyen sem vett részt az ausztrál, így az év végi összesítésben a 12.-ik helyen végzett. A bennfentesek ekkor már tudni vélték a csodát. A csodát, mely mindenki számára meghozta a várva megkönnyebbülést és felfrissülést. Bayliss nem bírt ellenállni a csábításnak és visszatért imádott csapatához a Ducatihoz, imádott főnökéhez Davide Tardozzihoz, imádott bajnokságába a Superbike-ba. Mint egy madár, akinek kinyitják a kalitka ajtaját. Bayliss utólag bevallotta, hogy nyomasztotta a MotoGP-ben tapasztalt felhajtás, hogy nem lehet vele a családja és az egész bajnoksággal úgy volt tele a töke, ahogy az a nagy könyvben meg van írva. Bayliss, az akkor 36 éves, 3 gyermekes családapa mondhatni tönkreverte a mezőnyt és lett másodszor is világbajnok Superbike-ban. Viszont nem lenne teljes a tündérmese Happy End nélkül. Miután Bayliss megnyerte a bajnokságot felajánlottak számára egy Desmosedicit, hogy most aztán megmutathatja mire is lett, volna képes egy GP motor nyergében. A Valenciai szezonzáró futamra érkezett a felkérés, melyet Bayliss elvállalt. A levegő szinte izzott körülötte, egész hétvégén, s elutazott az eseményre a teljes vezérkar is. A lámpa zöldre váltott. Troy magabiztos előnnyel nyerte a futamot, és bedarálta a gigasztárokkal tarkított mezőnyt. Aki kicsit is átérezte ott, akkor ennek a győzelemnek a súlyát, annak valószínűleg vagy felállt a hátán a szőr, vagy telebőgött egy százas papírzsebkendőt. Egy ember kivételével, aki történetesen Troy Bayliss volt. Elégedetten mosolygott, majd mikor a vezetőség kezet nyújtott neki, faképnél hagyta őket. Ezután közölte mindenkivel, hogy soha az életben többé nem ül MotoGP motorra és azért élt a lehetőséggel, hogy bebizonyíthassa, igenis képes nyerni ebben a mezőnyben is. Ígéretét betartotta, mivel hívták azóta, amelyet persze visszautasított. A 2007-es év ismét nem úgy sikerült, ahogy mindenki várta. Troy csak 4.-ik lett a bajnokságban, az év végi elszámolásnál. Az évadot tarkították súlyos sérülések, ujjamputáció stb… Sokan azt hitték vége, kifújt az öreg. De nem. 2008-ban a Ducati új csodamotorjával szállt harcba ismét a győzelemért, s most már tudjuk, teljesítette a küldetést és 39 évesen harmadszor is világbajnok lett, mielőtt végleg szögre akasztotta volna a bukósisakot. Mindig is nagy álmom volt, hogy interjút készíthessek vele. Tavaly Brno-ban kegyes volt hozzám a sors és találkozhattam vele. Jobban mondva nem csak vele….. Ha érdekel valakit, akkor a Troy’s Story záróakkordjaként elolvashatja a vágatlan, teljes terjedelmű anyagot.